Az új családtag

2010. szeptember 6-án, hétfői napon történ az esemény. A gazdi nagy lázban volt már reggel is. Ahogy haza ért a munkából, látom, hogy nagyon igyekezik el valaholva. Egyszer csak hazaér és hoz be a szobába egy nagy gurulós valamit és egy olyan szőrös lényt, mint Én magam. Kisebb is nálam az új jövevény, sötétebb színű is. Nagyon megörültem neki, nyomban össze is akartam vele barátkozni, mihelyt kiengedtek a ketrecemből. Nagyon beszéltem hozzá, ő is hozzám. Hiába volt minden, nem engedték ki. Megtudtam később, hogy Csoky a neve.

Egy nehéz nap :)

Most szombaton történ ez meg. Rámadták a hámot és irány ki mamáék. Nagyon szeretek ott lenni, mert ott mindenki szeret és olyan szép nagy füves terület van a kertben, ahol annyi minden érdekeset lehet felfedezni. Végig is jártuk a gazdival a kertet, majd jött Zolika (ő gazdi unokatesója és mellesleg megjegyzem ő hozott el ebbe a családba, tehát rosszat nem is mondhatok róla) hát ő vele is végig sétálltuk a kertet, plusz még érdekes épületekbe is benéztünk. Jó sokat sétálltunk, el is fáradtam. Elérkezett az indulsá, azt hittem, hogy haza megyünk. Örültem is neki, ki is nyúltam az autóba, mert úgy voltam vele mire hazaérünk pihenek egyet és majd otthon rosszalkodok megint. Olyan jó volt hanyat fekve utazni az autó hátsó ülésén, közbe meg érezni gazdi kezét magamon.
Megállta az autó. Gazdi mondta nem maradhatok az autóba, keljek fel és menjünk. Mit látok, ahogy kiszálunk, egy nagy kertet egy kis házzal. Mennyi érdekes illat. Itt még nem jártam. Gyorsan szét is néznék, de ne lennék ennyire lusta. Mindegy, azért kicsit szétnéztem, igaz a gazdi kezében voltam végig. Pedig itt is volt sok érdekes dolog, szép fű és sok búvóhely lehetőség.
Remélem, máskor is kivisznek oda és akkor alaposan szétnézhetek. Mert ám nagyon szép hely volt az ott. Nevét nem tudom, mert nem mondta a gazdi.

Húsvét

Na, végre ide jutottam a számítógéphez, mert eddg a gazdi volt itt és nagyon nehéz volt innen elzavarnom, de sikerült. :) Gyorsan le is írom, hogy mi is történt velem húsvétkor.
Mindig azt hallgatom a gazditól, hogy Én minden másnap fürdök, karácsony és húsvét másnapján. Most meg tudtam mit is jelent ez. Azt hittem kis naív, hogy ez az ünnep majd békében eltelik. Hát nem. Húsvét másnapján nem elkaptak egy fürdésre. Enye ezek.

Állatorvosnál megint

Na, megint szövetkeztek ellenem. Azt hittem sétálni megyünk, erre kiderült, hogy kocsiba szállunk. Most ez a kocsi nagyobb volt és jobban ki is lehetet belőle látni. Figyeltem is ám kifelé, mert ha nem akarnak visszahozni, akkor lássam mere kell elindulni haza. Velem nem szurnak ki ám! Nem hagyom magam! Ahogy utazunk egyszer csak megérkezünk az úti célunkhoz. Nem találjátok ki, hogy már megint hova mentünk! Hát már megint a fehérruhás embernél kötöttünk ki. Gazdi állatorvosnak hívja, de szerintem meg egy szúrós állat, mert akár mikor megyünk hozzá, mindig csak tűt szúr belém. Enye kérem, nem szeretem én ezt! Hiába is tiltakozok, nem engednek el. Megint megkaptam magamba a szurit. Fene. Most sem sikerült sem meglógnom, sem megharapnom senkit (megjegyzem csak gondolatban harapok, amúgy nem vagyok harapós). Aztán megint elkezdte a lábam nézegetni, hiába ellenkeztem. Hála istennek, most megúsztam a karom vágást. Akkor meg nem tudom minek nézte a lábamat!? Mindegy, elengedtek és szét nézhettem abban a szobában. Sok érdekes illat volt ott, nem győztem szaglászni. Közben meg a gazdi és a fehér ruhás szúrós állat beszélgettek, egyszer csak hallom, hogy dícsérnek valakit nagyon: "Milyen szép a szőre és milyen jó kondicóban van." Lehet engem dícsértek. Végre elindulunk kifelé abból a szobából. Képzeljétek még az utcán is megdícsértek. Biztos tavasz van és buknak rám az emberek, mert akármerre mentünk, mindenüt dícsértek. Annyit sétáltam, el is fáradtam és megint egy kellemes vacsorával és egy kis szundival koronáztam meg ezt az izgalmas napot.

Kedd délben

Gazdi haza jött ebédelni. :) Azonnal meghallottam, hogy hazaért. Lesekedtem is ki a kis lakásomból, majd kiharcoltam, hogy kiengedjen. Megtörtént, kiengedett. :) Nektek megsugom, kedvenc szórakozásom, hogy belemászok gazdi locsolókanájába. Olyan jó abban elbújni. Egyszer csak rájövök, hogy a gazdi tegnap locsolta meg a virágokat. Rohanok is. :) Sikerült is már a második cserép virágot felborítani és félig kikaparni a jó nedves, puha virágföldet. Erre nem előkerült a gazdi és méltatlankodva elkapta a frakkom. Nem értem, olyan jó kertészkedni és én csak segíteni akartam neki, így jobban levegőzik a talaj, és még a virágnak is sokkal jobb szerintem. Mindegy, frakkon ragad és megint betesz a helyemre. Azt hangoztatja nagyon, hogy tiszta virágföld a lábam, meg rosszat is csináltam, így nem mehetek ki. Hiába rázom a ketrecet, nem enged ki. Enye. Na, de velem nem szúr ki, kitaláltam, hogy nem csak a házamba tudok aludni, hanem a házam tetejére is fel tudok feküdni. Lekötöm én magam, alszok egyet. :)

Március 15.

Na, hát megint elkaptam és megfürdettek. Ezek azt hiszik, hogy én szó nélkül eltűröm. Hát, nem. Megint azt hitték, hogy azért nyalom a kezüket, mert tetszik a fürdés. Hahaha, kis naívak, azért nyalom, hogy hátha ki tudom inni a vízet a lavorból és megúszom a fürdést. :) Na, de itt panaszkodok, pedig azért mindig jó kedvem van fürdés után. Akkorákat lehet utána hancurozni a gazdival. :) Majd utána lehet egy nagyot aludni. :) Megjegyzem, azért egyszer majd csak sikerül csurom vízesen meglógni és mindent összevizeznem a lakásban. Akkor, hogy fog majd méltatlankodni. :) Igérem beszámolok majd arról, ha megtörtént. :P

Nem egy átlagos vasárnap

Ma is szokásosan kezdősött a napom. Megint reggeli után kibalhéztam, hogy kiengedjenek a ketrecemből. :) Egyszer csak hallom nagy kupaktanács van, és arról beszélnek, hogy mit vegyenek mamának születésnapjára. Gyanúsak. Egyszer csak megfognak és helyemre tesznek. Eltünnek. Én békésen bevonulok a kis lakóházamba szundítani egyet.
Egyszer csak előkerül a gazdi és látom a kezében a hámot és a pórázt, na megyünk valahova. Megint kocsizunk. Nemsoká ki is derült, hogy hova tartottunk, mamáékhoz. A gazdi nemhogy felvett volna, inkább megvárta, hogy besétáljak a hosszú bejáron, és még szaglászni sem engedett. Ez kérem, felháborító.
Ti még azt sem tudjátok, hogy ki az a mama?! A mama az a lény, akihez ha elvisznek, mindig megszeretget és mindig azt mondja, hogy pókhálózak ki az ágy alatt is. :) Fura ez a mama, de jó fej. Ma játszottam is vele. :) Tata meg mindig olvasgat, de ma belekötöttem, nem hagytam olvasni. Igen is, figyeljen rám ő is. :) Én olyan gyönyörű vagyok, hogy engemet mindenkinek nézni, látnia kell (megjegyzem, most a szerénység beszélt belőlem).
Fontosat, majd elfelejtettem. Meg lett mama ajándéka is, amit leellenőriztem, jól kaparható a tövéről a virágföld ki. :) Mama akkor is örült neki.
Aztán hazajöttünk és nem győztem ezt a sok fáradalmat kialudni, aludtam is vacsoráig. :)
Ez azért egy szép nap volt. :)