Ma is szokásosan kezdősött a napom. Megint reggeli után kibalhéztam, hogy kiengedjenek a ketrecemből. :) Egyszer csak hallom nagy kupaktanács van, és arról beszélnek, hogy mit vegyenek mamának születésnapjára. Gyanúsak. Egyszer csak megfognak és helyemre tesznek. Eltünnek. Én békésen bevonulok a kis lakóházamba szundítani egyet.
Egyszer csak előkerül a gazdi és látom a kezében a hámot és a pórázt, na megyünk valahova. Megint kocsizunk. Nemsoká ki is derült, hogy hova tartottunk, mamáékhoz. A gazdi nemhogy felvett volna, inkább megvárta, hogy besétáljak a hosszú bejáron, és még szaglászni sem engedett. Ez kérem, felháborító.
Ti még azt sem tudjátok, hogy ki az a mama?! A mama az a lény, akihez ha elvisznek, mindig megszeretget és mindig azt mondja, hogy pókhálózak ki az ágy alatt is. :) Fura ez a mama, de jó fej. Ma játszottam is vele. :) Tata meg mindig olvasgat, de ma belekötöttem, nem hagytam olvasni. Igen is, figyeljen rám ő is. :) Én olyan gyönyörű vagyok, hogy engemet mindenkinek nézni, látnia kell (megjegyzem, most a szerénység beszélt belőlem).
Fontosat, majd elfelejtettem. Meg lett mama ajándéka is, amit leellenőriztem, jól kaparható a tövéről a virágföld ki. :) Mama akkor is örült neki.
Aztán hazajöttünk és nem győztem ezt a sok fáradalmat kialudni, aludtam is vacsoráig. :)
Ez azért egy szép nap volt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése